A nyugati dióburok-fúrólégy rövid idő alatt a dió „ősellensége” lett
Hír

Minden történetnek általában van egy hőse. Ennek a hősnek mindig van egy ellensége is, ami megnehezíti a történet főszereplőjének az életét. Ha a történetünk hőse a dió, mint növény, ma már kijelenthetjük, hogy a nyugati dióburok-fúrólégy a legnagyobb ellensége. A többség, mint e cikk írója is, nagy rajongója a dió alapú süteményeknek, mint például a zserbó. A családi ünnepi ebéd elmaradhatatlan része, de egyre többször kell szembesülnünk a ténnyel, hogy alig van zserbó sütésre mostanában lehetőség.

Ha ez a tendencia folytatódik, a dió, mint növény kikerül a termesztésből. Fontos, hogy ez ne történjen meg. Lassan be kell vezetnünk azt a gyakorlatot, ami korábban elképzelhetetlen volt, permeteznünk kell rendszeresen a diófáinkat a kiskertekben is. Komoly kihívás a védekezés, de az egyik legfontosabb eleme a megfigyelés. Tartsuk szemmel a fáinkat, és kiskertben is alkalmazható előrejelzési módszerekkel figyeljük, hogy mikor kell védekezni.

A légy lárvái a dió termésburka alatt fejlődnek és károsítanak. A lárvák a táplálkozásuk következtében belülről teszik tönkre a termést, először besüppedő barna foltok jelennek meg a burkon, amik hamarosan rothadásba mennek át, majd a termésburok elfeketedik, rászárad a héjra és emiatt fogyasztásra alkalmatlanná válik. A héj károsítása mellett a dióbél is károsodik, a termés mennyisége jelentősen csökken, és a problémát még az is fokozza, hogy a károsítás utat nyit a kórokozóknak is, amelyek másodlagosan további károkat képesek okozni. A bél avas ízű és fogyaszthatatlan lesz.

Ha az életciklusát nézzük a rajzás általában július elején kezdődik, és eltart egészen októberig. Tehát a védekezéseket is erre az időszakra kell koncentrálnunk. A legyek jelenlétét zöldessárga ragacslapokkal vagy csalomon csapdákkal tudjuk nyomon követni. A nőstények több száz petét tudnak lerakni, és egy dióban több nyű is jelen lehet (20-30 is akár). Korai fázisban a termés nem fejlődik rendesen a héj ráncosodik és egy idő után lehullik. Tünetei nagyon hasonlítanak a baktériumos betegséghez, de a nyüvek jelenléte egyértelműen utal a kártevőre.

A kártevő elleni védekezés összetett feladat. Nem lehet csak a növényvédelmi készítmények hatékonyságára támaszkodnunk. A kémiai védekezést sem szabad elhagynunk, de azok, akiknek csak néhány diófájuk van, több módszerhez is nyúlhatnak.

  • A kifejlett nyüvek, kibújnak a burokból és a talajra kerülve beássák magukat a sekély talajrétegekbe. Itt bábozódnak és telelnek át. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy ezek a nyüvek a talajba kerüljenek, nem tudnak áttelelni, és így nem lesz jövőre imágó, ami továbbszaporodik.
  • Ha mulcsozunk az is csökkenti az áttelelés lehetőségét, de a mulcsot akár csak a lehullott termést a szezon végén össze kell gyűjtenünk és meg kell semmisítenünk.
  • Ha figyeljük a rajzást, és időben beavatkozunk akkor peterakás idején hatékonyan védekezhetünk kémiai úton. A Syngenta ajánlatában a Karate Zeon (0,2 l/ha) engedélyezett, dióban történő felhasználásra. Nagyon fontos, hogy a permetlé az egész fát bevonja, mert azon részek ahová nem kerül készítmény védtelenek maradnak. Ez a lépés a legnehezebben megoldható is egyben, hiszen a diófák 10-15 méter magasra is megnőhetnek.

Fontos, hogy akinek csak egy diófája van a kertben, általában nem csak az árnyéka miatt nevelgeti, tehát, vigyázni rá, védeni fontos. Nem lehet ez ellen a károsító ellen csak permetezéssel védekezni, fontos, hogy „ismerjük meg az ellenséget”. A diótermesztés fontossága a hagyomány mellett, egyéb jelentősége miatt is fontos. Fontos tennünk azért, hogy ez a hagyomány fennmaradhasson.