Egyszikű gyomok jelentősége és az általuk okozott kártétel kalászosban

A gyom fogalma alapvetően szubjektív. Hunyadi Károly megfogalmazása szerint (1974) gyomnövénynek nevezünk bármelyik fejlődési stádiumban lévő olyan növényt vagy növényi részt (rizóma, tarack, hagyma, hagymagumó stb.), amely ott fordul elő, ahol nem kívánatos. Azt, hogy hol nem kívánatos, azt mi határozzuk meg. Ha az árokparton vagy vadvirágos réten nő, akkor nem zavar minket, ha a szántóföldön, akkor gyomnak tekintjük. Ebből adódik, hogy a gyomjaink nagy része őshonos, része a természetes vegetációnak és csak akkor tekintjük károsnak, amikor a szántóföldjeinken találkozunk velük.  Azonban ezek a művelt területek is részei voltak régen a természetes növényzetnek, csak az ember tevékenysége során kerültek művelésbe. Az itt őshonos növények így gyommá váltak. Erre a sorsra jutottak az egyszikű növények a kalászos gabonában is.

A legtöbb egyszikű gyomnövény őshonos Magyarországon (amelyek kalászosokban megjelenhetnek), de vannak adventív fajok is. Az őshonos fajok gyakran az egész táblában jelen vannak kezdettől fogva, míg mások a táblaszegélyből indulva képesek elterjedni a táblán belül. Az adventív fajok gyakran szennyezett vetőmaggal együtt érkeznek és emiatt látni gyakran azt, hogy egyik évről a másikra a korábban tiszta tábla teljesen elfertőződik.

Az egyszikű gyomnövények terjedését magunk is okozzuk. Addig, amíg számukra nem kedvezőek a körülmények, addig nem okoznak gondot. Amikor ezek a feltételek változnak, akkor drámai terjedésnek leszünk tanúi.

Az 5. Országos Gyomfelvételezés szerint (a 6. is már lezajlott, de hivatalosan még nem került publikálásra) az egyszikű gyomok aránya a kalászos gabonákban több, mint 60 %-al nőtt (1. ábra). 

A nagy széltippan  85 %-kal (2. ábra), a parlagi ecsetpázsit 66 %-kal, a rozsnok fajok 212 %-kal (3. ábra), a Poa fajok 316 %-kal, míg a Lolium fajok majdnem 800 %-kal nagyobb területet fertőznek, mint 10 évvel korábban. 

A vadzab aránya viszont kismértékben csökkent. Az évelő egyszikű tarackbúza fertőzöttsége 66 %-kal nőtt, de a nyolcvanas évek végétől kezdve közel háromszor akkora területen találkozhatunk vele. Előzetes adatok alapján (6. Országos Gyomfelvételezés) a nagy széltippan továbbra is az egyik legfontosabb egyszikű gyomnövény kalászos gabonában, míg az első 20-ban megjelent az olaszperje is.

Milyen tényezők okozhatják az egyszikű gyomok terjedését kalászosban?

• Az egyik nagyon fontos tényező – amit érdemes figyelembe venni – ezen növények magjának kis mérete. Ebből adódóan csírázás általában csak a talaj felső 1-2 cm-es rétegéből indulhat. Forgatásos technológiával, szántással a mélybe forgatva ezen gyommagvak nem tudnak kikelni. Tehát a forgatásos művelés csökkenti az esélyét a terjedésnek. Viszont az elmúlt 10-20 évben terjed a forgatás nélküli, sekélyebb művelés, ami segíti ezen gyomok terjedését.
• Szintén tendencia – a vetésszerkezet szűkülése miatt – a gabona-repce vetésforgó terjedése. Ebben a szerkezetben nincs lehetőségünk a gyomok őszi vagy tavaszi mechanikai irtására. Mindkét növény őszi vetésű, így ebben a környezetben az őszi gyomok felszaporodása minden esetben várható.
• A szennyezett vetőmaggal történő terjesztésről már volt szó. Sajnos az egyre több, Nyugat-Európából érkező kétes eredetű és tisztaságú vetőmag gyakran okozója számos adventív faj megjelenésnek.
• Az enyhe telek az egyszikű gyomok csírázásának és terjedésének nagymértékben kedveznek. A melegebb és szárazabb szeptemberben még nem csíráznak az őszi gyomok, viszont október-novemberben a kissé csapadékosabbá váló időjárásnak köszönhetően már jóval tömegesebben kelhetnek ezek a gyomok. A hosszabb fagymentes őszi időszak, a kevésbé kemény telek szintén segítik a T1-2 életformájú gyomok csírázását. Mivel ezek a gyomnövények általában őshonosok Magyarországon, ezért alkalmazkodtak az ilyen időjáráshoz, így nem várható ritkulásuk a fagyok miatt. A 2018-19-ben lezajlott 6. Országos Gyomfelvételezés valószínűleg az egyszikű gyomok további terjedését fogja bizonyítani.
• Az egyre inkább korábbi vetések (főleg repce előveteményt követően már szeptember 20-30. között) miatt nincs idő a korábban kelő gyomok mechanikai irtására. Ez különösen a szárazabb és melegebb szeptemberek idején jelent problémát, mivel az őszi gyomok irtása így nem lehetséges ősszel talajművelő eszközökkel.
• Nem megfelelő gyomirtó készítmény használat
  • az egyszikű irtó készítmények egy része csak egyes egyszikű fajok  ellen hatékony
  • a hozzáállás, hogy csak a kalászszint alatt tartsuk a gyomokat (egyes készítmények mellékhatással rendelkeznek)
  • az engedélyezett alacsonyabb dózisok használata
  • késői kezelések (a hatóanyagoknak általában csak bokrosodás végéig van jó hatása, a fejlettebb gyomok ellen csökken az eredményesség)
• Az egyszikű gyomok meghatározása (kalászszint fölött, mire látványossá válik a fertőzés, addigra már nem lehet eredményesen védekezni ellenük)
• Az egyszikű gyomok jelentőségének alábecsülése
• A nagy széltippan savanyú talajok jelző növénye, így a talaj savanyodása segíti a terjedését
• Rezisztencia: Magyarországon még nincs hivatalosan publikált rezisztencia a kalászos egyszikű gyomoknál, de Nyugat-Európában és tőlünk északra (Németország, Anglia, Franciaország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia) már van széleskörű rezisztencia fenoxaprop-P-etil, izoproturon, jodoszulfuron, klórszulfuron, klórtoluron, metszulfuron-metil, pinoxaden, propoxikarbazon-Na, szulfoszulfuron, piroxszulám esetében nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, vadzab és fedélrozsnok populációkban. Azonban az ország nyugati részén már vannak olyan táblák, ahol rezisztenciára utaló jelek mutatkoznak az egyoldalú szerhasználat következtében. Az alacsony dózisok és a gyomok kalászszint alatt tartása sajnos a legjobb út a rezisztencia felé vezető úton.

Az egyszikű gyomok által okozott kártétel sokrétű. A termésveszteségen túl nagy tömegben lassítja a betakarítást, szennyezi a vetőmagot. Különösen szárazabb időszakban rendkívül nagy versenyhátrányt jelent a kultúrnövénynek tápanyag- és vízkonkurenciájával.  

A termésveszteség mértéke függ a gyomfajtól, azok egyedszámától, a csírázás idejétől, a tenyészidőszak időjárásától, a gyomirtás idejétől, a kultúrnövény fejlettségétől és vigorától.

Az egyszikű gyomnövények által okozott terméskiesés nem igazán ismert. Ezeket a karcsú növényeket hajlamosak vagyunk nem venni komolyan. Azonban jelentőségük gyakran felülmúlja a kétszikű gyomok okozta veszteséget. Irodalmi adatok alapján a nagy széltippan fertőzöttsége 20-30 db/m2nél már 15 %-os kiesést okozhat. 200 db/m2-nél ez már 20-25 % is lehet. Ez akár 500-1200 kg/ha termésveszteséget is elérheti. A vadzab 5 db/m2 mellett 5 %, 30-40 db-nál 10-15 %-os, míg 100-150 db/m2-nél 15-20 %-os veszteséget okoz. Ha a parlagi ecsetpázsit 30 db/m2 fertőzöttségben 12 %, 100 db/m2-nál 32 %, míg 300 db/m2-nél 36 %-os kárt okoz. A rozsnok fajok 15-20 db/m2 mellett 5-10 % veszteséget okozhatnak. Az adatok azt mutatják, hogy az egyszikű gyomnövények által okozott termésveszteség könnyen elérheti az 500-2000 kg/ha-t, ami jelentősen meghaladja a kétszikű gyomok által okozott károkat.

Különösen a kora tavaszi, száraz időjárás esetén válik látványossá az őszi gyomok fertőzöttsége, amikor nagyon komoly tápanyag- és vízkonkurenciát okoznak. Ebben kiemelkednek az egyszikű gyomok, hiszen hasonló fejlettségben vannak ekkor a kultúrnövénnyel, ugyanabban a talajrétegben keresik a vizet és a tápanyagot. Ha nagy tömegben vannak jelen, akkor komoly gondot okoznak.

Rendkívül lényeges kérdés továbbá a kezelés időzítése. A nagy széltippan ellen az őszi kezelések adják a legjobb hatékonyságot és ebben az esetben a legnagyobb a termés is. Ha azonban tavaszra maradt a védekezés, akkor érdemes minél korábban elvégezni a kezelést. Vizsgálatok bizonyítják, hogy nagy széltippannal erősen fertőzött területen ha a kezelés március második felében volt és ehhez képest egy másik kezelést ugyanazzal a jó hatékonyságú készítménnyel (kiirtotta a nagy széltippant) 3 héttel végezték el, akkor a termés átlagban 300-500 kg/ha-ral volt alacsonyabb a későbbi kezelés esetében (4. ábra), de a szélső érték az 1 t/ha-t is megközelítette.

Nagy tömegben ezek a gyomok lassítják a betakarítást, szennyezettebb lesz a betakarított termény, nagyobb tisztítási költséget jelentenek, illetve, ha az aratás idején még zöldebb állapotban vannak, mint a kultúrnövény, akkor jelentősen visszanedvesíthetik a terményt, ami a szárítási költségek növekedésével is járhat.  

Vetőmagtermesztés esetén az egyszikű gyomok közül a vadzab fajok, szédítő vadóc, gabona rozsnok kizáró tényező a szuperelit tételekben, de az elitben is csak 0,3 db/100 m2, míg az első fokban 2, II. fok termesztése esetén is csak 5 db/100 m2 gyomnövény lehetséges. Sajnos ezek ellenére gyakran látni azt, amikor egy tiszta tábla egyik évről a másikra teljes mértékben elfertőződik valamilyen egyszikű gyommal, ez pedig gyakran fertőzött vetőmagtételekkel lehetséges.

Az egyszikű gyomok egyre inkább meghatározzák a kalászos gabona termesztésünket. Jelentőségük gyakran meghaladja a kétszikű gyomokét. A kártétel mértéke rendkívül nagy, elérheti az akár 2 t/ha-t is. Ez sajnos tény, de tudunk ellene tenni. A termesztés-technológia a fűféle gyomokhoz történő igazításával, a védekezés időzítésével meg tudjuk akadályozni a kártételt. Ebben próbálunk segítséget nyújtani.

Papp Zoltán, 
gyombiológus, termékmenedzser