A vetésváltást manapság az üzleti lehetőségeken túl, a termény eladhatósága, a betegségek által okozott károk mérséklése is motiválja. Tudjuk, ha őszi búza követi a kukoricát, megugrik a fuzárium fertőzés esélye és könnyen átlépi a megengedett határértéket valamelyik vagy akár több toxin szintje is. Egyre több rovarölő szert alkalmazunk kukoricában, mert a molyok és bagolylepke lárvák rágása nyomán kaput nyitnak a gomba fertőzéseknek emelve az aflatoxin,  DON és más veszélyes toxinok szintjét. Napraforgó esetében már nem is kell a vetésváltás szerepét hangsúlyozni, hiszen mindenki tisztában van ennek szerepével.

Az előveteményben alkalmazott növényvédőszerek hatással lehetnek az őket követő kultúra termésátlagára, és sajnos túlnyomóan negatív és nem pozitív hatással bírnak. Például az utóveteményre gyakorolt hatást nagymértékben befolyásolja a gyomirtó szerek lebomlása, amelyre még a magas vagy épp túl alacsony pH és a kiszámíthatatlan időjárás is rájátszik. Mindenesetre mindig érdemes megnézni az okiratokban erre vonatkozó adatokat, majd megnézni a talajvizsgálati jegyzőkönyveket, az eddigi időjárást (csapadékos vagy száraz volt a tél?), és ennek fényében számolni a bomlás idő esetleges meghosszabodásával, így elkerülhetjük a kellemetlen meglepetéséket.

A napraforgó zsaroló növényként ismert, ami igaz, de csak néhány elem és a víz esetében. Azok az elemek, mint a nitrogén és foszfor a magban halmozódnak fel nagyobb mértékben, így azt eladjuk a terméssel. Azonban a vizet jobban hasznosítva, jobban üríti a talajvíz készleteit. Ebből a tekintetből negatívnak mondhatnánk a szerepét, mint elővetemény, azonban meg kell védenünk a napraforgót. Igenis vannak pozitív hatásai is, hiszen a mélyre nyúló gyökérzetével utána nyúl a már lemosódott tápanyagoknak, és azokat hasznosítja, amelyek más növények, mint például a kalászosok számára már nem elérhető, így csökkenthető a napraforgó évében a kijuttatott tápanyag mennyisége. Emellett a vizet is a mélyebb rétegekből veszi ki, éppen ezért bírja jobban a csapadék szegény időjárást, mint a sekélyen gyökerező növények. Továbbá mélyre hatoló gyökér rendszere az utóvetemény növényeinek „előkészíti” a talajt, hiszen a növények használják egymás gyökérjáratát, ez is pozitív hatásnak tudható be.

A napraforgó esetében, ugyan csak közvetetten, de jelentkezik egy elővetemény hatás, amit érdemes lehet kihasználni a magasabb terméseredmény érdekében. Az elővetemény hatást számos, több év, több ország, több ezres parcellaszámot elemezve érdemes vizsgálni.

A Syngenta 6 tonna programjában mindenképp van szerepe az előveteménynek, amely 3 t/ha termésszinttől kezd úgymond dolgozni, megmutatkozni. Azonban mértéke évjárattól függő, hiszen jó vízellátottságú években csökken az elővetemény hatása, míg száraz évjáratokban növekszik, ami nem meglepő, mivel élőre utal.

Az 1. táblázatban nagy számú Syngenta európai kísérlet, üzemi demok elemzése mutatja, hogy van különbség az őszi búza és kukorica előveteményeket követő napraforgó hibridek termésátlagaiban. Messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, hiszen sok eltérő hely adatai kerültek egy táblázatba, de valami mégis felsejlik, ha több mint 10% előnye van a kukoricának.

A sejtés fokozódhat, ha leszűkítjük két évjáratra az áttekintést, és csak 2017 és 2018 éveket nézzük (1. ábra). A 2017-es évjárat csapadékban szűkölködött a 2018-hoz képest. Kellő csapadék mellett csökkent a kukorica elővetemény előnye, de növekedett, ha kedvezőtlenebbé vált az időjárás. A 20%-ot meghaladó előny azért több mint elgondolkodtató.

A mindenhol közkedvelt SY Bacardi CLP hibrid 8 éves termésátlagát hasonlítottuk össze különböző országok esetében a 2. táblázatban. Az adatok összehasonlításakor jól látható, ahol a termésátlagok alacsonyabbak, ott az elővetemény hatása is mérséklődik (2. táblázat).

Az adatok alapján 3 t/ha termésátlag alatt elenyésző, de 4 t/ha szint felé közeledve már növekvő szereppel bír az elővetemény.

Az elővetemény hatás háttere többrétű, amelyek közül az eltérő mycorrhiza függés, illetve a betakarításukat követő száraz, meleg periódus hossza emelhető ki. A kalászos tarlók még sok időt töltenek fedetlenül melegben, főleg ha elvisszük róla a szalmát, a kukoricához képest, amely a fekete réteg kialakulása után már nem vesz fel vizet, de ragyogóan gyűjti és megőrzi azt.

Úgy véljük, amennyibben magasabb termésátlagra vagy csupán nagyobb termésbiztonságra törekszünk, netalán versenyzünk a táblánkkal az elővetemény hatását is vegyük figyelembe. A 3 tonnás termésszintig csekély az elővetemény hatása, de miért is ne célozzunk meg a 4 t/ha-os vagy még ennél is magasabbat hozamot?

A két markáns tábor mellé besorakozik a strip till, azaz a sávművelés, illetve a no till azaz a művelés nélküli vagy direkt vetés is. Továbbá a lazítás is lehet mulcshagyó vagy kevés mulcsot hagyó. A mulcs önmagában is előnyös a talajra, mivel kevésbé melegszik, kevesebb vizet párologtat.

Ugyanakkor akadnak országok, ahol ez nem kérdés, mert direktbe, tarlóba vetik a napraforgók java részét. Tőlünk keletre Ukrajnában a talajokat sűrűségük és fajsúlyuk szerint kategorizálják, és ez alapján tesznek javaslatot, hogy lehet vagy sem direkt vetést alkalmazni a területen.

Bővebben az alábbi linken olvashat a témáról:

Talajművelési eljárások 3 kategóriája: https://www.vaderstad.com/hu/tudastar/talajmvelesi-eljarasok/

A strip-till, azaz a sávos művelés lehetőségei és eszközeiről az alábbi linkeken talál további információkat:

• https://static.agroinform.hu/data/forum/documents/agroinform_20201209101028_savmuveles_strip_tillage_gepei_15_09.pdf

• https://www.kite.hu/tudastar/megujult-savos-muvelo-es-tapanyag-kijuttato-az-orthmantol/462

A Syngenta négy éven keresztül üzemi körülmények között vizsgálta a különböző talajművelési eljárásokat.

A forgatás nélküli művelés négy év átlagában, 2101 hibridet vizsgálva kis mértékű, de magasabb termésátlagot (1. táblázat) biztosított, mint a szántás.

Azonban a képet árnyalni érdemes, sőt kell az évjárathatásokkal, hiszen minden év más és más:

2020-ban a termésátlagok magasabbak voltak (2. táblázat), így a különbségek is erőteljesebbek a művelés módok között, a forgatás nélküli talajművelés nagyobb előnnyel bírt.

2021-ben a szántás bizonyult előnyösebbnek (3. táblázat), ebben az évben non-till művelés mód termésátlagai alacsonyabbak voltak a másik két művelési módnál.

A rákövetkező évben a száraz év rányomta a bélyegét a napraforgó termésátlagára, ahol bár alacsonyabb termésszinten, de ismét a szántás nyert (4. táblázat).

2023 már mondhatni jobb év volt a napraforgó számára az időjárást tekintve, így ismét magasabbak voltak a termésszintek, ebben az évben ismét visszanyerte előnyét a forgatás nélküli művelés (5. táblázat).

Következtetést nem tudunk levonni, hiszen a kép nyilván nem teljes, hiszen tovább lehetne taglalni a talajféleség, az elővetemény tükrében is az adatokat. A helyszínekben évről évre nincs jelentős változás, az együttműködő partnerekkel a jövőben is folytatjuk az együttműködést. Ennek fényében bízunk benne, hogy idővel még több információval tudjuk támogatni termelőinket ebben a kérdésben.

Egy kiváló honlap az ínyenceknek a napraforgó gyökér fejlődéséről még a múlt századból
(egy rácselem cc. 30x30 cm): https://soilandhealth.org/wp-content/uploads/01aglibrary/010139fieldcroproots/010139ch16.html 

A túlzott közelség kisebb, azaz kisebb talajtérfogat hasznosítását eredményezi.

Vixeran az Azotobacter salinestris baktérium egy speciális törzsét tartalmazza, amely képes a levegőben található nitrogént a napraforgó számára hasznosítható formává alakítani. Ez a kísérleti tapasztalataink alapján 30-40 kg N hatóanyagot is jelenthet. Tehát egy tápanyaghasznosulást segítő készítményről van szó. A Vixeran alkalmazását a napraforgó 2-8 leveles állapota közt javasoljuk elvégezni. Ebben az időszakban a készítményben rejlő lehetőséget maximálisan tudjuk kihasználni. A Vixeran a növényen, a talajon és a gyökérzeten is felszaporodik, így ezzel a hármas hatáshellyel garantálja a folyamatos, kis dózisú nitrogénellátást a napraforgó számára, még szárazabb körülmények között is. Ez a retard hatás rendkívül fontos, ellentétben a vetéskor vagy a sorközműveléskor direktben a napraforgó „szájába” adott nagy dózisú nitrogénadaghoz képest. Ezzel a módszerrel, a Vixeran alkalmazásával nem okozzuk a gyökérzet sekély talajszintben való tartását, tehát a gyökérnövekedést nem gátoljuk. Továbbá nem tolja el a növényeket a vegetatív irányba, hiszen folyamatosan, retard módon biztosít kis adag nitrogéndózisokat a növény számára. A Vixeran ajánlott dózisa napraforgóban 50 g/ha, egy alkalommal kijuttatva a korai fejlődés szakaszában.

A Viva készítmény egy klasszikus biostimulátor termék, amely a talajegészség fenntartása révén is hozzájárul a növényegészséghez. A növényegészség ugyanis a talajegészséggel kezdődik. A Viva a biológiailag aktív, speciális összetevőinek köszönhetően választ jelent a megváltozott talajgazdálkodásbeli és növénytermesztési kihívásokra. 

• A Viva alkalmazásával javíthatók a talajegészség szempontjából fontosabb paraméterek a talaj enzimaktivitására gyakorolt egyértelmű pozitív hatásából fakadóan. A Viva alkalmazásával javul a növény foszfor- és kénhasznosítása. Javítja ezen tápanyagok felvehetőségét.
• A Viva serkenti a napraforgó – mikorrhiza szimbiózis kialakulását.

A Viva-t a teljes hatáskifejtése és a pozitív tulajdonságainak kiaknázása érdekében a növény korai fejlődési időszakában javasolt alkalmazni. Ez napraforgó esetén a 2-4 (maximum 6) leveles kor, a Viva szántóföldi dózisa 5 l/ha.

A YieldON célzottan szántóföldi kultúrákra kifejlesztett biostimulátor. Javítja a tápanyagfelvételt, serkenti a sejtosztódást, a zsírsavak és fehérjék szintézisét, ezáltal jobb minőségű és beltartalmi értékekkel rendelkező termés, illetve magasabb terméshozam érhető el. 
A napraforgó esetén a korai termésdifferenciálódás időszaka a 4-10 (6) leveles kor, akkor alakulnak ki a tányérkezdemények. Ha ebben az időszakban valamiből a növény hiányt szenved, vagy éppen a környezeti tényezők nem megfelelőek, akkor az a várható termés mennyiségére is rányomja a bélyegét. Ha ebben az időszakban kis tányérkezdemények alakulnak ki, akkor hiába lesznek a vegetáció fennmaradó időszakában optimális feltételek, a termés mennyisége csak akkora lesz, ami ebben a fenológiai szakaszban determinálódott. A YieldON alkalmazását 2 l/ha dózisban, ebben a kritikus termésképződési periódusban ajánljuk. Ezzel akár tényáronkéntént 80-120 darab pulsz kaszatot is realizálhatunk a kezeletlen növényekhez képest. Gyomirtószerekkel egyementben történő alkalmazását nem javasoljuk. Egyéb növényvédőszerekkel és tápanyagutánpótló anyagokkal együttes kijuttatása lehetséges. A szívó kártevők elleni rovarölőszeres védekezéssel vagy korai fungicid kezeléssel egymentben alkalmazható. 
A minőség, olajtartalom szempontjából a virágzást megelőző és a virágzás időszakának van jelentős szerepe. Az ezidőtájt bekövetkező tápanyaghiány, vagy környezeti stressz az olajbeépülést gátolja, és alacsony olajtartalom lesz jellemző. Az olajbeépülés időszakának megsegítésére a virágzást megelőzően vagy annak kezdetén elvégzett YieldON kezelés következtében a pozitív élettani tulajdonságainak köszönhetően a magasabb élettani teljesítmény miatt magasabb beltartalmi értékek alakulnak ki. A YieldON dózisa ebben az esetben is 2 l/ha. Ezzel a dózissal akár 7-8%-kal is emelhető a hektáronkénti olajtermés mennyisége. Bór lombtrágyával, inszekticidekkel vagy gombaölőszerekkel való egymenetben történő kijuttatása lehetséges. 

A Quantis természetes eredetű biostimulátor, magas szerves széntartalmú vegyületekben (elsősorban cukrok) gazdag, emellett sok egyéb, a növények számára hasznos és nélkülözhetetlen tápanyagot és aminosavakat tartalmaz. Egyedi és kiemelendő a Quantis kalcium tartalma. A Ca2+ jelentős szereppel bír többek között a stresszjelzés folyamatában. Szintén említésre méltó a kálium tartalma is, ennek szerepe a növény élettani folyamataiban és stressztoleranciában is jelentős. Ezek mellett nitrogént, foszfort, bórt, cinket, mangánt és szulfátot is tartalmaz. Átlagosan 2% aminosav tartalma, ebből 0,4-0,6% szabad aminosav. Magas aszparaginsav-, glutaminsav- és alanin koncentráció jellemzi, de ezen kívül tartalmaz még többek között prolint és glicint is. Ezek a fehérjeszintézishez fontosak, továbbá antioxidáns és kelátképző hatásúak, valamit ozmoprotektánsként is működnek.

A Quantis az aszálystressz bekövetkezte előtt alkalmazva, a benne található összetevőinek köszönhetően képes aktiválni a sejtrendszert. Ha nincs megfelelő mennyiségű Ca a növényekben, a stresszjelzési vagy szignalizációs folyamat nem következik be, nem indul meg az anyagcsere változás és a növény károsodásához, pusztulásához vezet. A napraforgó esetén aszályos körülmények közt megfigyelhető Bract nekrózis is a Ca hiányával hozható összefüggésbe. A Quantis alkalmazása növelheti a celluláris Ca mennyiségét, ami támogatja a stressz jelátvitelt és stresszválaszt vált ki. 
A Quantis készítményt a korai fenológiától a virágzás kezdetéig tudjuk használni az aszálystressz előtt megelőző jelleggel. Az időjárási előrejelzés alapján 5-10 nappal a várható szárazság bekövetkezte előtt 2-3 l/ha dózisban.

A Boroplus etanolamin kelatizált monomer ortobórsav formában 11% bórt tartalmaz, ami a növények számára könnyen felvehető és azonnal hasznosítható.  A magas monomer bór tartalma és a felvételt javító szerves kelát miatt jobban felszívódik, mint a polimer bór vegyületek. A Boroplus gyártási technológiája révén, amely hőtartással a kelátkötések stabilizálása érdekében történik, olyan kelátformula jön létre, amely vizes közegben sem bomlik fel, így a hasznosulása közel tökéletes. Gyorsabban, hatékonyabban épül az anyagcserébe. A lombtrágyaként kiadagolt bór közvetlenül a hasznosulás helyén, a leveleken szívódik fel, így nem okoz gondot a tápelem lassú csúcsirányú vándorlása.  

A Boroplus nem perzsel és jól keverhető, tankkeverékben kijuttatható. Koncentrált bórtartalmánál és szinte tökéletes felszívódása miatt hektáronkénti 1 liter dózisban is fedezi a növények szükségleteit.  Egyszeri alkalmazás esetén az 1 l/ha dózist, kétszeri kezelés esetén az osztott kijuttatást 0,5-0,5 l/ha dózisban ajánljuk. 

A rendszeresen alkalmazott Megafol elősegíti a kiegyensúlyozott vegetatív fejlődést és hatékonyan tudja segíteni a növények jobb produktivitását. 
A Megafol legjelentősebb hatásai: 

1. A növényi szövetek vízpotenciáljának szabályozása
2. A növénybe jutó méreganyagok semlegesítése
3. A stresszfolyamatok során képződő reaktív oxigénvegyületek (szabad gyökök) redukálása 

Stressz idején (fagy, hideghatás, gyökér fulladás víznyomás esetén, növényvédőszer vagy folyékony műtrágya okozta perzselés, fitotoxicitás, jégeső, szél- vagy homokverés, sóstressz) alkalmazva a betain és az aminosavak szinergikus hatása lehetővé teszi a növények számára, hogy gyorsan és látványosan leküzdjék a stresszt és javítsák a növekedést. 

A vetés pontosságát több tényező is befolyásolhatja, de talán az egyik legfontosabb a talaj minősége a vetéskor. Az ideális magágyra kell törekedni, amely ne legyen se túl nedves, se túl száraz, se túl laza, se túl kemény. A legjobb meghatározás a már régóta ismert: “kemény vánkos, puha takaró”. 

A mag alatt kellően tömör talajban még szárazabb tavaszon is feljön elegendő víz a kapilláris rendszerben. Amennyiben a talaj levegős alatta, akkor csak a későbbi csapadékkal kel ki az elvetett kaszat. Amennyiben viszont túl tömör alatta, akkor az akadályt képezhet a lefelé növekvő gyökérnek, amely kénytelen kerülő utat választani (2. ábra), ami energia és idő igényes. Amennyiben túl vizes a talaj, a vetőgép tömörítő eleme túl keményre nyomja a talajt és a napraforgó küszködik, hogy felszínre törjön, torzul a gyökere, ahogy a fényképen is látható (2. ábra). Ebben az estben várni kellet volna még, de sajnos mindenki siet, pedig kifizetődőbb várni picit. Hiszen ezek a növények, mint a gátfutó aki botlik, már sosem érik utol az akadálytalanul fejlődőket.

Itt a mag alatt tömörítette túl a talajt a vetőgépünk, de ha a mag felett teszi ezt, mert a vetéskor túl nedves volt a talaj, ez esetben tőhiánnyal, heterogén keléssel kell számolni. Sajnos a sietség megbosszulja magát.

A vetőgép helyes beállítása a pillanatnyi talajállapothoz kulcskérdés a vetés és a kelés egyenletesség szempontjából. Ez a gépészeink feladat, akik akár azt is mondhatják, hogy várjunk még 1-2 napot, ha a talaj még nem alkalmas a vetésre.

A vetés mélység kérdése is fontos szempont a későbbi jó, egyöntetű tőállomány elérésében. Az 5 cm vetésmélységnél mélyebbre vetés a napraforgó esetében növekvő kockázatot jelenthet, mivel szemben pl. a kukoricával az egész talajoszlopot meg kell emelnie maga felett a keléshez. Ne menjünk a víz után, inkább vessünk sekélyebben és a következő esőre bízzuk a kikelesztést, mint kockáztassunk egy jelentős tőhiányt.

A vetésre előkészített talaj néha csak a felszínen szép egyenletes, de a takaró alatt heterogén a rögösség és a nedvesség tekintetében (3. ábra).

A vetés sebessége is egyre gyakrabban felmerül, mivel a gépek egyre növekvő teljesítményre képesek, amelyet sokan igyekeznek is kihasználni. Az egy dolog, hogy a gép tud nagyobb sebességgel is vetni, de vajon a talaj is alkalmas hozzá?

A vetésmélység egyenletessége, de a tőtávolság is sérülhet amennyiben a sebessége nem a felszín minőségéhez igazított. A különböző szabálytalan tőelrendeződések és a lehetséges termés kapcsolatát a 4. ábrán mutatja be. A kép minden esetben 6 növény takarását mutatja, de különböző elrendeződéssel. A takaratlan talaj több vizet veszít, jobban ki van téve az utólagos gyomosodásnak, de fényenergia is pazarlásra kerül.

A legjobb autóknál is megérezzük az út minőséget, amelyen haladunk és nincs ez másként a vetőgépnél sem. Franciaországban, de nálunk is sok termelőnél 6 km/h a vetési sebesség. Aki nem hiszi, az tesztelje vetőgépét és talaját, vessen néhány fordulónyit 6 km/h-val és mellette annyival, amennyivel szeretne vetni, és vesse össze a kivetett kaszatok egyenletességét.

A napraforgó számára, kétszikűek gyökérzete miatt előnyösebb, ha a szükséges műtrágya mennyiséget a teljes felületre szórjuk ki, majd dolgozzuk be a talajba. A csak vetőgéppel kiadott tápanyag mennyiségek túl korán, túl könnyen elérhetők a napraforgó számára, így nem ösztönzi, sőt késlelteti a gyökér fejlődését. A gyökérzet nagyobb része a sekély, felszínhez túl közeli talajrétegben marad. A májusi vízbőség is ezt eredményezheti, ami sajnos nincs a kezünkben.

A kultivátorral kiadott fejtrágya is hátráltatja a gyökérzet mélybe növekedését, miközben elősegítheti a korai szártő szklerotínia fertőzést. Ezért a tervezett, talajadatok alapján kalkulált nitrogén műtrágya mennyiségét a napraforgó szempontjából legjobb a vetés előtti magágykészítéssel a talajba mozgatni. Azonban el kell gondolkodnunk a klasszikus őszi nitrogén kijuttatáson is, mivel annak van esélye - a kevés téli csapadék lévén - hogy valamivel később lesz elérhető a napraforgó gyökerei számára.

Amennyiben a talaj felső rétegéből kifogy a tápanyag, mert felhasználódik a vegetatív növekedésre, már nem lesz elegendő tápanyag, különösen nitrogén a kaszat feltöltésére. Kanadai kutatók alapos munkát végeztek, hiszen időről időre a teljes növény analizálták és mérték több fejlettségi állapotban is a felvett nitrogén mennyiségét és annak arányát is az egyes növényi részekben (2. ábra).

A kaszat fejlődése, telítődése és nitrogén felvétele a termékenyüléstől és a tenyészidőtől függően 30-40 napig tart, majd azt követően már csak a vizet kell leadnia. Ez idő alatt a nitrogén jókora részét még a talajból történő további felvételből kell biztosítania, mivel a napraforgó az igénynek csak kisebb részét tudja remobilizálni a levelekből és a szárból. A kalászosoknál és a kukoricánál az itt tárolt, korábban előállított nitrogén, de más elemek átmozgatása nagyobb mértékű lehet.

A nitrogén forrása, az általunk kijuttatott szervetlen és szerves anyagok mellett, a talajban már meglévő nitrit, nitrát (NO_2,3), valamint a tenyészidőszakban a humuszból képződő, mineralizálódó vagy ásványosodó nitrogén. A sovány talajok, alacsony szervesanyag tartalommal, kevesebb nitrogént tudnak biztosítani, de a talajélet számára is előnytelenebbek.
Az ásványosodás, a mineralizáció erősen hőmérséklet, nedvesség és levegő (oxigén), azaz talajélet függő folyamat. Amennyiben bővebben érdekli a téma, az alábbi linkre kattintva további információkat olvashat.

A kezdeti bőséges nitrogén ellátás - mert sok a könnyen felvehető - túlzó növekedést eredményezhet, miközben a gyökér nem nő mélyre. Ezért a napraforgó kifogyhat a nitrogénből pont a kaszat telítődés időszakára, ha sekély maradt a gyökérzóna. Továbbá a nyári forróság és vízhiány is jobban sújtja.

A talajban meglévő könnyen felvehető nitrogén készletet mérni tudjuk az úgynevezett ásványi nitrogén vizsgálattal. A mintavételt és a labormérést mindaddig elvégezhetjük, amíg nem indul be intenzívebben a talajélet. A humuszból, mint nitrogén forrásból a tenyészidőszakban képződő nitritre, nitrátra tudunk kalkulálni. Ez a legflexibilisebb tényező mivel erősen időjárás, víz és hőmérséklet függő, miközben a szerves anyagból is szabadul fel, a belőle feltáródó nitrogén mennyiség.

A szervesanyagból képződő ásványi nitrogén (mineralizáció) mennyiség és hőmérséklet összefüggésére az egyik legjobb vizsgálatot Kaliforniában a California Institute for Water Resources támogatásával 2016-ban végezték. A 25 °C-os talajhőmérsékleten képződő ásványi nitrogén mennyiségét tekintették 100%-nak, amelyhez hasonlították az 5 °C és 15 °C-on képződő mennyiséget a 4 különböző helyről származó mintában (3.ábra).

A nitrogénellátottság az induló nitrit, nitrát mennyisége, amennyiben megtörtént a mintavétel a vetés előtti téli időszakban, az 5 °C talajhőmérsékletig vett minták mérési eredményei alapján mg/kg vagy kg/ha-ban számszerűleg állapítható meg. A minták labor eredményei alapján meghatározott érték vagy eredmény egyfajta állóképet ad, elérhető készletet a talajban, amelyhez viszonyíthatunk egy egyébként folyamatos változásban lévő rendszerben.

A tenyészidőszakban képződő, mineralizálódó mennyiség, amely később adódik hozzá a tenyészidőszakban, biztosít további nitrogén forrást. Egy száraz, forró vagy nedves, de hideg periódusban kevesebb lesz az így elérhető nitrogén mennyisége.

A sikeres napraforgó termesztésben az éppen megfelelő, nem túl sok, de nem is kevés nitrogén mennyiség biztosítása sarkalatos pont. Ugyan a napraforgónak ebből az elemből a legnagyobb a fajlagos igénye, de fontos jól belőni az optimális pótlandó mennyiséget, mivel a túl sok (nagy és pazarló biomassza lesz belőle) és a túl kevés nitrogén is negatívan hathat a napraforgó termesztés gazdaságosságára.

A nitrogén igénye, amellyel számolunk, átlagosan 41 kg/t, de ez az összes biomassza tömege szerint 34-52 kg/t között alakulhat. Az igény szórása jelentős mivel 4 t/ha termés esetén 128 kg/ha-tól a 208 kg/ha-ig terjed. A nagyra nőtt, vízpazarló napraforgó nem garantál nagy termést!

Sok országban a talajban induláskor már rendelkezésre álló nitrogén mennyiség ismeretében számolják ki a felhasználandó nitrogén műtrágya mennyiségét. A mintákat 2-3 talajrétegből (0-30 cm és 30-60 cm, de helyenként a 60-90 cm-t is figyelembe véve) kell venni és megméretni a nitrit, nitrát tartalmát. Ez legyen az optimális nitrogén kijuttatási alapja, a humusztartalom mellett.

Lényegében azt a metódust teszteljük a Syngenta 6 tonna programjában és próbáljuk bevezetni itthon, ami már sok országban több éves gyakorlat (pl. USA, Kanada, Argentína, Ausztrália, Franciaország).

A következő diagramokban a programban résztvevő táblákban nyugalmi időszakban mért nitrit, nitrát értékeket mutatjuk be. Az átlagos mintázott terület 20 ha/hely.

Ennek jegyében 2022-ben közel 50 termelőnél történtek talajvizsgálatok, majd számolások más országok metodikája alapján. A száraz és extrém forró évjáratban azonban nem a nitrogénellátottság lett a limitáló tényező, de figyelemreméltó, hogy mennyi induló nitrogén volt a talajban. A mennyiségen túl fontos információ a rétegenkénti, növekvő mennyiség is (1.diagram). 

A 2023. évi induló átlag ásványi nitrogén koncentrációját 51 helyen mintáztuk és mértük. A talált mennyiségek már lényegesen alacsonyabbak voltak. A mélységi eloszlás azonban már közel kétszeres nitrit, nitrát mennyiséget jelez a 3. szintben, mint a felszínhez közelebbi rétegekben. Ez abból is adódott, hogy a száraz évjárat hatására a kukorica és kalászos termés szintjei alacsonyak voltak, és nem vették ki a talajból a képződött és kiadott mennyiséget, de közben a szárazság miatti korlátozott mineralizáció miatt nem képződött jelentős mennyiség a felső rétegekben. Így a 2023-ban alacsonyabb ásványi nitrogén szintekkel indult az év, mint korábban 2022-ben. A termések viszont lényegesen jobbak voltak köszönhetően a korábbi évhez képesti jobb csapadék ellátásnak.

A 2024.évi vizsgálatok sem mutattak ki gyarapodást az induló nitrogén készletben, így közben lemerülőben van a 60-90 cm-es réteg, amelyben közrejátszott a termény és műtrágya árak miatti visszafogottabb műtrágyahasználat is (3.diagram). 

A talajban mért mennyiségek, mégha csökkenek is, összeségében figyelmeztetnek minket arra, hogy a talajban hevernek az értékeink. Ezt azonban már csak a napraforgó tudja hasznosítani.

A talaj mélyebb rétegeiben lévő tápanyag értékek mennyisége jó ok arra, hogy megmérjük, és ezzel elkerüljük a felesleges mennyiségek kiadását, azaz a napraforgó túletetését, hiszen ez az érték/mennyiség a talajban lent a mélyben több is lehet, mint fent.

A foszfor és kálium az a két elem, amely a nitrogén mellett makro elemként alaptrágyaként alkalmazunk. Mezo elemként, még kg/t-ban számolunk a kálciummal, magnéziummal és a kénnel. A többit mikroelemként grammokban mérjük.

A kiadott mennyiségük néha javaslatok, néha piaci (műtrágya és/vagy termény ára) viszonyok alapján kerül meghatározásra. A napraforgó igénye e két elem esetében is eltér a legtöbb kultúráétól, foszforból alacsonyabb, míg káliumból magasabb az igénye, így megfontolandó, hogy az előre szabott komplexek helyett mono műtrágyákat alkalmazzunk.

A napraforgó esetében a fajlagos mennyiség igényt tekintve a foszfort, akár mezo elemnek is nevezhetnénk, míg a kálium stabilan makro elem. A foszforra ez különösen igaz, ha összevetjük a mezo elemként számontartott kálciummal, magnéziummal vagy a kén szükséges fajlagos mennyiségi igényeivel. 

2023-ban Békés és Tolna vármegyei kisparcellás kísérleteinkből növény és kaszatmintákat vettünk és küldtünk növény tápanyag tartalom analízisre. A kaszatokban talált mennyiségeket mg/kg, illetve kg, g/t értékben a következő két táblázatban (1. és 2. táblázat) mutatjuk be.

A növény föld feletti részeiben a következő elemkoncentrációkat mérte a labor. A betakarítást követően, hacsak nem adjuk el a szalmát ezt visszaforgatjuk a talajba. A kaszatba kerülő mennyiségek viszont eladásra kerülnek, kivonódnak a talajból.

Azok az elemeket, amelyek nagyobb arányban kerülnek a levélbe, szárba és tányérba, mint a kaszatba, a növekedési periódusban igényli nagyobb mennyiségben a napraforgó, míg fordított esetben a termékenyülés után is igényli. A szárba, lombozatba kerülő összes mennyiség (kg/ha) jelentősen eltérhet a biomassza, állomány tömegétől függően.

A 2021. évi kisparcellás vizsgálataink pontosan megmutatták, hogy a napraforgó döntése (tányér méret és kaszat kitelítődése az adott körülmények függvényében alakult ki) érvényesült a termés tekintetében. Rosszabb adottságoknál, mint pl. Kompolt 31 g/ha átlagnál a kisebb tőszám, míg magasabb terméspotenciálnál, Nagylók 42 q/ha a magasabb tőszám adott jobb eredményt, (1. táblázat)

A Syngenta 2023-ban egész Európában végzett ugyanazzal a hibrid és tőszám összeállítással 75 cm-es sortávolsággal kísérletet, amely szintén nem vezetett egyértelmű tőszám eredményre alacsony D1 (35e/ha), átlagos D2 (55e/ha), és magas, D3 (77e/ha) tőszámokkal (1. ábra). 
A víz, különösen a téli betárolt csapadék viszont markánsan befolyásolta a termést. Ez persze, mondhatni nincs új a nap alatt, felveti a tároló öntözés kérdését, amely már évtizedekkel korábban is felmerült. Most pedig a klímaváltozás negatív hatását készülünk éppen mérsékelni.

Ezeken a helyszíneken, ahogy a 2. ábrán láthatjuk a víz elérhetősége, különösen a tárolt víz volt a legmarkánsabb limitáló tényező. Itt érdemes hangsúlyozni, hogy a napraforgó vízigénye, ha jó termést akarunk nem kevesebb, sőt több is lehet, mint a kukoricáé. Optimális vízellátottságnál a magasabb tőszám, míg alacsony szintjén a kisebb tőszám lehet jó választás.

A felszín alatti öntözés, legkisebb vízveszteséggel, ideális pozícióba juttatva a vizet, nem felszín felől érkezik a víz, habár költséges beruházás kiváló lehet a napraforgó számára. A téli feltöltő öntözésnek nincs eszközigénye a meglévőn túl, de az is a felszín alá kerülhet, kisebb párolgási veszteséggel.

A vizet lehetőség szerint minden módon őrizni kell, azaz csökkenteni kell a párolgást, a mulcsozás mellett mindenképp figyelmet érdemel a szűkebb, akár 45 cm-es sortávolság alkalmazásában rejlő lehetőség. A szűkebb sortáv, rövidebb idő alatt eltakarja a talaj, az kevésbé melegszik fel, így kisebb lesz az evaporáció. A nemzetközi irodalom szerint 10 nappal korábbi takarás, akár 30-40 mm csapadék megtakarítást is jelenthet. 

Amennyiben a klímaváltozás negatív hatásait próbáljuk kivédeni érdemes elgondolkodni a megszokott, azaz praktikusan a gépekhez igazított 75-76 cm sortávolság csökkentésén a korábbi talajtakarás, azaz vízmentés okán. A szűkebb sortávolság további járulékos pozitív hatása a még koraibb gyomelnyomás is, amely támogatásra szüksége van a herbicideknek.

A Meteoblue időjárás története szerint Kondoroson 2024. május 15-től június 15-ig az evapotranspiráció közel 4 mm volt naponta (3. ábra). Ez 30 napos intervallumot nézve 90 mm víz elpárolgását jelenti.

A Syngenta már évek óta végez vizsgálatokat különböző sortávolságokkal és tőszámokkal és éppen a múlt évben született egyértelmű eredmény Kondoros közelében (4.ábra)

A sortáv és tőszám mátrixában már bátrabban mondhatjuk, hogy 45-50 cm sortávolságnál már érdemes lehet emelni a tőszámon, mivel a több tányér több termést is jelent. 

Azonban a több tányér csak akkor jár több terméssel, ha a napraforgó nem csökkenti a tányérméretét. A tányérméret a napraforgó kezében van, legtöbbször itt fog ki rajtunk, ezért is nehéz esetében tőszám emeléssel termés emelést is elérni. 
Amennyiben viszont a sorban távolítjuk egymástól a növényeket, lehetséges több tővel több termést elérni. A 2. táblázatban több sortávolság és tőszám variáció látható, ahol az 50 cm-es sortávolságnál 90 ezres hektáronkénti tőszámnál az egyes növények ugyanazon távolságra kerülnek egymástól, ha jó a vetőgép és a beállítása, mint 70 cm-nél a 60 ezer egyed.

Az eredmények mögött a vízen túl a jobb tér és fény kihasználás is áll, mivel a sorban távolabb kerülnek a növények egymástól. A növények kifinomult szomszéd érzékelő rendszere később jelez, így tovább “összpontosíthat” termésére a versengés helyett. A növények fényért versengése örök, mióta süt rájuk a nap. A távoli vörös fény (FR) megnövekedett arányából tudja, hogy közel egy versenytárs, ezért felfelé gyorsít, de közben a gyökere kevésbé növekszik. A végeredmény a magasabb egyedek mellett egy kevésbé mélyrehatoló gyökérzet, ami egy vihar esetén nagy hátrány lehet.

A Syngenta hibrid ajánlatában egy adott szegmensen belül gyakran több hibrid is található. A Syngenta nemesítői rendíthetetlenül dolgoznak azon, hogy az állandóan változó kihívásokkal szemben ellenálló hibrideket biztosíthassanak termelőinknek. Ebből kifolyólag a Syngenta napraforgó hibridjei eltérő habitussal bírnak, amelyeket érdemes figyelembe venni az adott termőhelyhez jobban illeszkedő hibrid kiválasztásánál. Annak érdekében, hogy minél jobban segíthessük termelőinket a megfelelő hibrid kiválasztásában a hibridjeinket generatív és vegetatív típusba soroltuk (5. ábra). A generatív hibridek többnyire alacsonyabbak, ezáltal kisebb térrel is beérik, miközben a gyökérzetük sűrűbb, de kevésbé mélyre növő. Jó vízháztartású, magas terméspotenciálú területeken érdemes ezt kihasználni. A vegetatívabb hibridek erőteljesebbek, növekedésben, de gyökérzetben is, így relatíve nehezebb talajviszonyok, adottságok mellett is biztosan számíthatunk rájuk. A hosszabb tenyészidejűek is inkább ebbe a csoportba tartoznak. A jó ötvözetek a táblázat, amelyek szinte az egész ország területén megállják a helyüket közepére kerültek (5. ábra)

Adott esetben, ha nagy eltérés mutatkozik a táblán belül adottságok tekintetében, ma még szokatlan, de érdemes akár két hibridben is gondolkozni egy adott táblán belül. A hosszabb tenyészidős hibrid a gyenge talajfoltokban vetve, akár egyszerre érhet a korábbi tenyészidejű hibriddel a jobb minőségű táblarészekben vetve. 

A 75 cm-es sortávolságnál 54-62 ezer között vetett kaszatok esetén nem a sűrűség lesz a terméslimitáló tényező. Azonban, ha szűkítjük a sortávolságot érdemes emelni akár 75-80 ezerig a tőszámot. Az optimális tőszám táblánként, más és más lehet, ezért érdemes tesztelni, legalább néhány vetőgép fordulónyit vetni 60 és 75 ezer/ha-al a kezdetekben, hogy ismerjük meg a lehetőségeket az adott helyen.

Aki ebbe belevág, ott vetőgép összeszerelés, kultivátor hozzá igazítása (ez utóbbi akár el is hagyható, ha a talaj nem hajlamos túltömörödésre, levegőtlenségre) és a sorfüggetlen vágóasztal beszerzése szükséges. Aki azonban csak ki akarja próbálni kisebb területen ott nem kell rögtön asztalt venni, a 75 cm-es sortávú asztal is levágja a szűkebb sortávot veszteség nélkül, csak lassabban, tehát a sebességre itt is érdemes odafigyelni.

A fiatal növényállomány esetében kulcskérdés az állomány gyommentesen tartása, hiszen mindig a kultúrnövénnyel együtt kelő gyom okozza a legnagyobb termésveszteséget, a talajban gyakran nagyon korlátozottan rendelkezésre álló víz elvonása által. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy a gyomkonkurenciát minél előbb kiiktassuk. Számtalanszor ismételt alaptétel, hogy a gyomszabályozás kultúrákon átívelő több éves folyamat. Az évelőkkel e nélkül nem is lehet sikeresen felvenni a harcot. Szerencsés, ha a vetés utáni technológia pre- és poszt kezelést is tartalmaz, mivel így a posztemergens szernek sokkal kevesebb dolga lesz, ráadásul a kikelő gyomok is szinkronizáltabban kelnek, és így a hasonló fenológiájú egyedek ellen könnyebb lesz a poszemergens kezelés időzítése.

Bár a preemergens kezelés akkor működik jól, ha a terület a kezelést követő 1-2 hétben legalább 10-20 mm bemosó csapadékot kap, számos esetben láthatjuk, hogy a gyomkelés szabályozásában még a meg nem ázott, vagy alig megázott kezeléseknek is van hatása. A preemergens kezelésekhez a Syngentának többféle ajánlata is van: 

Az elsősorban libatopfélékkel, disznóparéjjal, muhar- és kölesfajokkal fertőzött területeken, ahol a parlagfű fertőzés nem jelentős, a Boxer jól használható. A sokféle kétszikűt tartalmazó, és/vagy erősen fertőzött és/vagy parlagfüves területeken a GardoSun jelenti a biztos alapot. Ahol azonban az egyszikű gyomfertőzöttség is jelentős, ott a GardoSun Pack nyújtja a biztos megoldást.

A preemergens kezelés által előkészített terepen a posztemergens kezelés viszi be a végső ütést a gyomoknak. Az itt használt hatóanyag és szer az esetek túlnyomó részében attól függ, hogy a termesztett hibrid milyen gyomirtó szer toleranciával rendelkezik. Egyedül az AIR® technológia hibridjei esetében lehetséges, hogy hibridet válasszunk és ne gyomirtás technológiát. Az új gyomirtás technológia rugalmasságának köszönhetően ráérünk eldönteni a gyomok kelése után, hogy imazamox vagy tribenuron-metil hatóanyaggal kezeljük az állományt. Ezáltal a kialakult gyomviszonyoknak leginkább megfelelő és hatékony gyomirtás technológiát alkalmazhatjuk. Fontos azonban kiemelni, hogy a két hatóanyag egyidőben, tankkeverékben történő kijuttatása nem javasolt, nem a technológia eleme. Azonban bármilyen toleranciájú hibridet választ a termelő, a jó hírünk az, hogy a Syngenta gyomirtószer portfóliójában mindegyikhez megtalálható a megfelelő készítményt. A Clearfield® hibridekben a Listego, a Clearfield® Plus technológiában a Listego Pro+ Eucarol Plus csomag, az Express® hibridekben pedig a Fluence+Trend készítményekkel végezhető el a poszt kezelés. Mindegyik technológia esetében igaz, hogy a kezelést a gyomok érzékeny fenológiai fázisára időzítve lesz a leghatékonyabb. Így az a célszerű, ha az egyszikű gyomok zöme gyökérváltás előtt, 1-3 leveles stádiumban, a kétszikű gyomok zöme pedig 2-4 leveles stádiumban van. A mezei acattal, varjúmákkal, libatoppal erősen fertőzött területeken inkább a Fluance biztosít jobb hatékonyságot, az egyszikűekkel vagy a parlagfüvel fertőzött területeken a Listego Pro nyújtja a jobb megoldást. Habár a Listego és a Listego Pro levélen keresztül a magról kelő egyszikű gyomokra is hat, az évelő egyszikűek ellen, valamint Express® technológiában a magról kelő egyszikűek ellen is, szükség lehet egy szelektív egyszikűirtóra (Leopard 5 EC). Ha a gyomirtásban nem hibáztunk, akkor a napraforgó lombzáródása után a gyomokkal már nem lesz több problémánk.

A rovarkártevők támadására a napraforgóban az egész tenyészidő során számítani kell. Jelentős károkat okozhatnak a levéltetvek és a poloskák a hajtások és a fiatal levelek szívogatásával, később pedig a gyapottok bagolylepke hernyói a tányér és a fejlődő kaszatok megrágásával. Ellenük a Syngenta a Karate Zeon, a Judo vagy a Monospel 24 EW rovarölő készítményeket ajánlja, előrejelzés alapján felhasználva, a károsító fajától és a napraforgó fenológiájától függően. A levéltevek esetében a szárnyas nőstények megjelenésekor kell védekezni, amit olyan monitoringozó módszerekkel tudunk nyomon követni, mint a sárga tál, vagy ragacslap, de a hajtáscsúcs leveleinek széthajtogatásával is sokszor láthatók a szárnyas egyedek. A poloskák esetében is érdemes a növények vizsgálatával nyomon követni a betelepülést. A bagolylepkék elleni védekezést az L1-es hernyók tömeges megjelenésekor kell elvégezni, amire a gyapottok bagolylepke esetében, a gyorsan kikelő tojások miatt, a csapdával megfigyelt rajzáscsúcs észlelésével egy időben számítani kell.

Bár a gombák is egész tenyészidőszakban fertőzhetnek, a céltudatos nemesítői munka következtében a napraforgó hibridek fogékonysága az elmúlt években megjelenő új hibridekkel sokat csökkent a legfontosabb gombás betegségekkel szemben. A korábban rettegett diaporte ma már sokkal ritkábban látható és a fehérpenészes szártőkórhadás jelentősége is csökkent. Egy járvány kialakulásának veszélyét mégsem szabad semmibe venni. Az elmúlt évek aszályos nyarainak következtében a betegségek (fehérpenész, alternária, fóma)  túlnyomó része a tenyészidőszak elején, a vegetatív fejlődés időszakára koncentrálódott. Ezért javasoljuk az előrejelzésre alapozott gombaölő szeres kezelést (Amistar Sun) minél előbb preventív jelleggel, az állomány 8-10 leveles korában elvégezni. Ez az időszak több szempontból is szerencsés, hiszen munkaórát és üzemanyagot spórolunk, ha összekötjük a lombtrágyázással, de gyakran a rovarölős kezelés is ekkor válik szükségessé. Az AmistarSun készítményünkben levő azoxistrobin hatóanyag nemcsak a gombák elleni védelemben segít, hanem (elegendő felvehető nitrogén jelenlétében) a növény anyagcseréjének fokozását, „zöldítését” is okozza, mely intenzív fotoszintézist, és végső soron termésnövekedést eredményez. Csapadékos évjáratban a bimbózás végén, a virágzat elkülönülése vagy a sziromlevelek megjelenése időszakában indokolt lehet a gombaölő szeres kezelés megismétlése, amennyiben az előrejelzés szerint fertőzésre alkalmas időjárási körülmények várhatók.