You are here

Share page with AddThis

Időszerű a védekezés a vírusvektor levéltetvek ellen

Hír
2020.09.14.

Itt van az ősz, itt van újra. Gőzerővel halad az őszi vetésű kultúrák, így az őszi árpa, búza, tritikálé, valamint az őszi káposztarepce vetése. Ezek a szántóföldi növények több, mint másfél millió hektárnyi szántóterületet fednek le hazánkban és egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora termést lehet majd róluk jövőre betakarítani.

Mind az őszi vetésű kalászosoknak, mind pedig a repcének rengeteg veszéllyel kell még szembenéznie a tenyészidőszak végéig, vagyis az aratásig. A kórokozók és kártevők már a vetés pillanatától kezdve készen állnak arra, hogy megkárosítsák a növényeket, érzékeny veszteséget okozva ezzel a gazdálkodóknak. E károsítók egyik csoportja a levéltetveké, amelyek szinte minden növényünkön előfordulnak.

A gabonákon, illetve a repcén megjelenő levéltetvek esetében a kártételt nem a levéltetvek szívogatása által okozott víz és tápanyag veszteség okozza. Egy jól táplált, vízzel kellően ellátott tábla esetében még hatalmas levéltetű kolóniák sem képesek érzékelhető gazdasági kártétel kialakítására. A közvetlen kártétel tehát gyakorlatilag elhanyagolható. Ugyanakkor a levéltetvek a vektorai jó néhány vírusos eredetű növénybetegségnek, amelyek szántóföldi kultúráinkat veszélyeztetik. A kalászosok esetében ilyen az árpa sárga törpülés vírusa, míg az őszi káposztarepce esetében a tarlórépa sárgulás vírusa.

A vírusos betegségek esetében közös vonásként említhető meg, hogy a fertőzés után egy ideig a növényeken tünetek nem észlelhetők. Mire a kórokozó vírusra jellemző tünetek kifejlődnek (gabonák esetében ez már csak tavasszal történik meg!), akkor már semmit sem tehetnek a gazdálkodók a vírus és az általa okozott terméskiesés ellen.

A vírusos fertőzések kialakulása döntően a vektor szervezetek mennyiségétől, a vírus donor növények mennyiségétől és a vektor tevékenységhez rendelkezésre álló időtől függ. Sajnálatos módon ez évben mindhárom befolyásoló tényező esetében az időjárási tényezők és az emberi beavatkozások is a vírusvektor levéltetvek javára változtatták meg a feltételeket. Az idei nedves, csapadékos nyáron elmaradtak azok a durva hőhullámok, amelyek meglétük esetén hatékonyan csökkentették volna a vektor levéltetvek mennyiségét. A dúsan zöldellő árvakelése mind a gabonák, mind a repce esetében hatalmas levéltetű populációkat neveltek ki, ahol őszre a kolóniák túlnépesedése után tömegesen alakultak ki a szárnyas egyedek. Nyilvánvalóan ezek a levéltetű populációk a tarlók helyes kezelésével sem alakulhattak volna ki.

A gabonákat még közvetve az is sújtja, hogy a nedves, esős évjárat miatt a fővetésű árpa és búza állományok kelésének idején nagyon sok kukorica állomány lombozata még többé – kevésbé zöld. Ez a nagy, zöld lomfelület hatalmas mennyiségű zelnicemeggy levéltetűt (Rhopalosiphum padi) tart életben, amelyek a kukorica érése, száradása során tömegesen migrálnak át a már zöldellő árpa és búza vetésekre. A kalászosok tekintetében tehát mind az árvakeléseken a nyarat átvészelő fajok (Metopolophium dirhodum, Scizaphis graminum, Macrosiphum avenae), mind pedig javarészt a kukoricán felszaporodott Rhopalosiphum padi igencsak nagy egyedszámban van jelen. Nagyon sok tehát a vektor és nagyon sok élő, vírus gazdanövény volt, amelyen felnőhettek.

A vektor tevékenység hossza nyilvánvalóan függ attól, hogy mikor lesznek először olyan fagyos éjszakák, amikor a levéltetvek már elpusztulnak. Ugyanakkor a vektor rovarok számára rendelkezésre álló időt a gazdák is folyamatosan nyújtják, évről évre korábban elvetve mind a kalászosokat, mind pedig a repcét. A hosszú vírusátviteli időszak nagyon kedvez a vírusos betegségek tényleges átviteléhez és azok megjelenéséhez a fővetésű állományokban.

Az őszi káposztarepce esetében hasonló a helyzet. A nyáron nem nagyon volt olyan szárazság, amelyben a repce árvakelések kiszáradtak volna, így a szőnyegszerűen sűrű lombozatban a többi repce kártevő mellett a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) egyedei is vidáman szaporodhattak és felvehették a vírusokat az árvakelések növényeiről. A sokszor indokolatlanul korán vetett repce állományokba betelepülve a zöld őszibarack levéltetvek a levelek fonákán hatalmas kolóniákat alakítanak ki és közben sikeresen át is viszik a tarlórépa sárgulás vírusát. Ennek a vírusnak a tüneteit már ősszel észlelni lehet a fertőzött növényeken, de akkor a betegség ellen már védekezni nem lehet!

A vírusvektor levéltetvek ellen a várhatóan hosszú ősz miatt nagy valószínűséggel szükséges lesz a kémiai védekezés. Mivel az inszekticides csávázószerek hatása csak egy adott ideig tart és az őszi tenyészidőszak várhatóan sokkal hosszabb lesz ennél a védettséget adó időszaknál, így mindenképpen érdemes állománypermetezésre (is) gondolni a védekezések során.

Nyilvánvalóan a védekezések időzítése rendkívül fontos, hiszen a vírus átvitel megtörténte után végrehajtott kezelések a vírus átvitel megtörténtét már nem tehetik semmissé, legfeljebb „vérbosszú” gyanánt funkcionálhatnak. Túl korán, a legelső szárnyas alakok betelepülése idején viszont túl sok alkalommal kell védekezni (főleg rövid hatástartamú, tisztán szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények esetében). A leginkább alkalmas védekezési időpont az, amikor a megtelepedett szárnyas alak mellett már 2 - 3 fiatal, frissen született lárva is megtalálható. Mivel mind az árpa sárga törpülés vírusa, mind pedig a repcét sújtó tarlórépa sárgulás vírusa perzisztens, így ennyi kivárás még megengedhető a vírus átvitel veszélyének kockáztatása nélkül.

A felhasználandó készítmény kiválasztásánál - főleg nagyobb növények, dús állomány esetén – célszerű figyelembe venni azt a tényt, hogy a szintetikus piretroidok kizárólag kontakt hatással rendelkeznek és hatástartamuk is meglehetősen rövid. Bár némileg költségesebb, de célszerű olyan készítményt választani, amelyben van felszívódó hatású hatóanyag. Egy 12 - 16 leveles példányokból álló, térden felül érő repce állományban a lombozat mélységében megbúvó levéltetvek jelentős részét kontakt szerekkel semmi esély elérni. Ugyanez a helyzet a nagyon korán vetett, már erőteljesen bokrosodott állományú gabonák esetében is.

A gyakori felvételezések, szemlézések adatain alapuló, időben végrehajtott és megfelelő készítmény alkalmazásával elvégzett őszi inszekticides állománykezeléssel a levéltetvek jelenléte által kiváltott virózisok és azok kártétele hatékonyan megelőzhető.

Hertelendy Péter
Her - Ba Kft.