Alma károsítói elleni védekezés stratégiai szemléletet igényel
Az alma károsítók megjelenése, fejlődése, kártétele nem egy olyan jelenség, amit szezon elején nagy biztonsággal előre jelezhető lenne. Az alma károsítók megjelenése, fejlődése, kártétele nem egy olyan jelenség, amit szezon elején nagy biztonsággal előre jelezhető lenne. Az időjárás, biológiai sajátosságok, növényvédelmi stratégiák mind meghatározzák, hogy egyes károsítók felszaporodnak, vagy éppen teljesen eltűnnek az almaültetvényekből. Például, ha az időjárás aspektusát vizsgáljuk 2018-ban a vegetáció kezdetén – március 19 – 24 között – az ültetvényeknek el kellett viselni egy komolyabb lehűlést, de ennek közvetlen látványos hatása az almatermésűeket nem érintette annyira jelentősen, mint mondjuk a csonthéjasokat. A károsítók megjelenésére jelentős hatása nem volt a télnek, az idei szezonban a szárazság, és a szélsőséges hőmérséklet jobban befolyásolta.
A levéltetű populáció tökéletesen lekövette az időjárás számára kedvező/kedvezőtlen változását. A vegetáció első szakaszának száraz jellege nem kedvezett a felszaporodásnak, viszont egy kb. három hétig tartó, rendkívül párás időszak általános gradációt okozott, nem csak almástermésűekben. A folyamatnak ismét környezeti változás vetett véget. Az augusztusi szárazság, magas hőmérséklettel gyakorlatilag a populációk összeomlásához vezetet. A neonikotinoid hatóanyagú készítmények korlátozása következtében a továbbiakban nem felhasználhatók almatermésűekben. A Syngenta ajánlatában a Judo gyári kombinációt javasoljuk levéltetvek és egyéb szívó kártevők ellen.
A két jelentősebb takácsatka (piros-gyümölcsfa takácsatka, közönséges takácsatka) populációja általában nem érte el az előző évek, helyenként „totális” szintjét. A márciusi fagy hatása nem okozott látható károsodást a populációkban, inkább a „hűvösebb” koranyár csökkentette a jelentős felszaporodás lehetőségét. Azon ültetvényekben, ahol a takácsatka jelentősen felszaporodott egy Vertimec Pro-s vagy Voliam Targo-s kezelés jelentősen visszaszorította a takácsatka jelenlétét.
A gyümölcsmolyok legfőbb reprezentánsa az utóbbi években, az almamoly. Már szinte megszokott, hogy rajzása a virágzástól kezdődik és nyár végéig tart, a klasszikus két nemzedék határozott elkülöníthetősége nélkül. Némi változás a rajzásdinamikában a vélhetően időjárási sajátosság. Az első nemzedék határozottabb rajzáscsúcsot produkált és a folytonosság inkább a második elhúzódó és a vélhetően egy csonka harmadik kifejlődésében nyilvánult meg.
Az ország egyes termőkörzeteiben évekkel ezelőtt meghatározó sodrómoly fajok (ideértve az almailoncát is) tapasztalatok jelentős mértékben lecsökkentek, szinte eltűntek a kártevő faunából. A Syngenta ajánlatában a molykártevők ellen számos készítményt találunk. A molyok első nemzedéke ellen kiváló választás a jól ismert Insegar. A molyok elleni hatékonysága mellet érdemes megemlíteni, a kaliforniai pajzstetű elleni jó mellékhatását is.
A molykártevő elleni további védekezésekhez kiváló készítmény a Voliam Targo. A Voliam Targo gyári kombináció lehetővé teszi, hogy a moly és atka kártevők ellen egy készítménnyel tudjunk védekezni. A két hatóanyag a klórantraniliprol és az abamectin a két kártevő csoport ellen kiváló hatékonysággal bír.
A Syngenta kínálatában új készítményként jelenik meg 2019-ben az Affirm Opti. A molyspecialista hatóanyag az emamektin-benzoát, új, kifejezetten az ültetvényekre kifejlesztett formulációja, ami hosszú hatástartamot és kiemelkedő hatékonyságot biztosít.
A vértetű helyzet kezelése, a termelők jó döntésén és az ehhez szükséges információk birtoklásán múlik. Bátor kijelentés, az egyébként más kártevők áttelelő alakjai ellen hatásos bárminemű lemosó permetezésnek jelentős hatékonyságot tulajdonítani. Jól működik a pirimicarb és a klórpirifosz-metil mértéktartó használatára épülő védekezési stratégia.
Az általános környezeti tényezők mellett az idős, nem tökéletes védettségű (esetenként elhanyagolt) és a gondozott, árutermelő ültetvények együttes léte, szomszédsága most már aggasztóvá tette a kaliforniai pajzstetű populáció generálódását.
A lemosó permetezések indítéka jobbára ez a kártevő. A hatékonyságtól függetlenül (hiszen a spontán betelepülés feltételei adottak), az évközi kezelések mikéntje „kemény dió”.
Nincs megfelelő, a termelők számára elérhető, birtokolható szignalizációs módszer (hímrajzás, lárva migráció). Talán hiányzik a „biztos” készítmény is, de mindenképpen az elfogadása egy védekezési stratégiának, aminek egyes elemei nem tökéletesek, de rendszerben történő alkalmazásuk legalább gátolná a rövidtávon csak gyümölcskártételt, majd az ültetvény létét is veszélyeztető kártevőt.
A kártevők elleni védekezésnél ugyanezt a „rendszer szemléletű” stratégiát kell alkalmaznunk. Az előrejelzésre alapozott okszerű védekezések, és az ültetvények állapotának folyamatos nyomon követése alapfeltétel a hatékony védekezéshez.
Sipos László és Varga Zoltán
Syngenta
