Szőlőlisztharmat – a legfontosabb kórokozó a szőlő növényvédelemben
Alapvető tény a szőlő termesztésben, hogy csak egészséges szőlőből lehet finom bort készíteni.
A szőlő növényvédelmében több kórokozó is meghatározó jelentőséggel bír, így például a szőlőperonoszpóra, szürkepenész, feketerothadás, szőlőorbánc, hogy csak a fontosabbakat említsük. Ugyanakkor a legfontosabb kórokozó, amellyel minden évjáratban számolnunk kell, az nem más, mint a szőlőlisztharmat (Erysiphe necator). Nem csak a mennyiségi, hanem minőségi kártétele is nagyon jelentős. A kórokozó rendkívüli módon alkalmazkodott a megváltozott klimatikus környezethez, így két különböző telelési formából indítja a tavaszi fertőzéseket (az ivaros fertőzés domináns lett az utóbbi esztendőkben). A tünetek a szőlő szinte minden zöld részén előfordulnak levél, hajtás, vessző és a fürt. Természetesen a legsúlyosabb fertőzés a fürtkár, amely gyakran eléri a 100 %-os mértéket, ebben az esetben sajnos nincs lehetőségünk szüretelni semmit sem. Az 5 %-os fürtfertőzési küszöbszint pedig már a bor készítéskor jelent minőségi problémát.
Két alapvető gondolat a védekezési stratégiában
Elsőként szeretnénk megemlíteni, hogy az utóbbi 10 esztendőt vizsgálva a legkorábbi levél tünet (primer) április végén (26-án) jelent meg. Mit jelenthet ez a gyakorlat szempontjából? A szőlő virágzása átlagos körülmények közt, fajtától és borvidéktől függően június eleje. Így ebből következik, hogy ha az első tünet megjelenése és a virágzás közt hosszú idő (30 napnál több) telik el, akkor a kórokozónak bőven van ideje a felszaporodásra.
Második nagyon fontos tényező, hogy ez az időszak a legkritikusabb a növényvédelemben (15-20 cm hajtáshossz, fürtmegnyúlás, virágzás, bogyókötődés, bogyónövekedés). Vizsgálataink alapján az említett fenológiákban elvégzett kezelések alkalmával minden esetben a kontakt kén készítmény mellé már felszívódó készítményt is javaslunk felhasználni.
A szőlőlisztharmat elleni eredményes védekezés minden esetben programszerűen megtervezett védekezési stratégiát követel. Figyelni kell a készítmények kiválasztására, a növényvédő szerek rotációjára és az egy vegetációban engedélyezett kezelési számra, amely a rezisztencia kialakulása miatt óriási jelentőségű. A szőlőlisztharmat elleni védekezés – kellő szakmai körültekintéssel és hatékony készítmény választásával (Dynali, Topas) – sikeresen végrehajtható lesz, melynek eredményeként egészséges szőlőt kapunk, amely a borkészítés szempontjából nélkülözhetetlen.
